Hajnalpír, varázslat, Valentino...

  Hajnalpír, lágy fuvallat, erő és nőiesség, amikor ezt a fotósorozatot megláttam, nekem Aurora, a hajnal ókori istennője jutott eszembe, Boreasz, Zephürosz, Eurosz, Nótusz a négy égtáj szeleinek szülőanyja, Héliosz szekerének hajtója...

"Red Dawn"

Harpar's Baazar 2011

Photographer: Koray Birand

Francesco Solimena: Aurora búcsúja Titóniusztól

 És ha már hajnalpír és Aurora, akkor egy kis érdeksség: Titóniusz története: Laomedon király, Titóniusz apja és Aurora szeretők voltak, ezt kihasználva Titóniusz, arra gondolt, hogy megkéri apját járja ki számára az örök élet lehetőségét. Aurora teljesítette is kívánságát, de egy nagyon fontos dolgot elfelejtett az ifjú, az élet korral jár...az örök fiatalságot viszont nem kérte, így az örök élet mellé az idő múlásával megkapta az öregkor minden baját. Ekkor ismét atyjához fordult, de Aurora ekkor már nem volt olyan kegyes hozzá, mint korábban és mérgében tücsökké változtatta a meggondolatlan Titóniuszt. 

Valentino aeternus