Lágy szellő, fuvallat, harmatos eső...

Hajnalpír, Eósz, Aurora után jöjjön, - hiszen az idő is adja magát- lágy szellő, fuvallat, harmatos eső...

Zephürosz: Aurora/ Eósz gyermeke, Zephürosz római nevén Favonius volt a szelek közül a legenyhébb, egyben a növények oltalmazója is, hiszen ő hozta magával a természetet éltető esőt. Míg a napfényes Itáliában a tavasz eljövetelét hirdette, addig az ókori Görögországban viharos időjárás járt vele együtt. Képzőművészeti alkotásokon elsősorban szárnyas attributum jellemzi, ám John William Waterhouse egy gyönyörű szimbolikus művészi értelemben "keltette életre" a szelek lágy urát...

És most nézzük napjainkban...

Hajnalpír, varázslat, Valentino...

  Hajnalpír, lágy fuvallat, erő és nőiesség, amikor ezt a fotósorozatot megláttam, nekem Aurora, a hajnal ókori istennője jutott eszembe, Boreasz, Zephürosz, Eurosz, Nótusz a négy égtáj szeleinek szülőanyja, Héliosz szekerének hajtója...

"Red Dawn"

Harpar's Baazar 2011

Photographer: Koray Birand

Francesco Solimena: Aurora búcsúja Titóniusztól

 És ha már hajnalpír és Aurora, akkor egy kis érdeksség: Titóniusz története: Laomedon király, Titóniusz apja és Aurora szeretők voltak, ezt kihasználva Titóniusz, arra gondolt, hogy megkéri apját járja ki számára az örök élet lehetőségét. Aurora teljesítette is kívánságát, de egy nagyon fontos dolgot elfelejtett az ifjú, az élet korral jár...az örök fiatalságot viszont nem kérte, így az örök élet mellé az idő múlásával megkapta az öregkor minden baját. Ekkor ismét atyjához fordult, de Aurora ekkor már nem volt olyan kegyes hozzá, mint korábban és mérgében tücsökké változtatta a meggondolatlan Titóniuszt. 

Valentino aeternus